„Lehetséges-e a tudományos fejlődést, a technikai innovációt művelődéstörténeti kontextusba helyezve, egyenrangúként bemutatni az általa létrehozott műalkotásokkal, illetve az ezekből kirajzolható művészettörténeti folyamatokkal?” A CD-ROM erre a kérdésre próbál választ adni, amikor a fotográfiai innováció és művészet kapcsolatát vizsgálja Magyarországon, 1839–től napjainkig. Nincs még egy művészeti ág, mely kialakulásában és a művelés során ennyire függött volna a fizikai, kémiai, optikai és egyéb tudományok fejlődésétől, és fordítva, hogy az elkészülő képek olyannyira visszahatottak volna a fényképezés eszközeinek alakulására. Ez a cd azért fontos, mert először tesz kísérletet a magyar fotográfia területén, hogy a világ régen megbomlott egységét, ha csak időlegesen is, ha csak korlátozott területen és időben, de mégiscsak helyreállítsa. A Tudományt, a Technikát és a Művészetet egy közös csokorba kösse. A Tudományt, amely lehetővé tette, hogy az ember fényérzékeny anyagokra, optikai úton, látens vagy valódi képet hozzon létre, megduplázva ezzel a világot, s ezt a látens vagy valódi képet kémiai úton erősítse, tartósítsa, hogy a pillanatot, minket, szinte mindent túlélve hirdessék: voltunk. A Technikát, amely a tudomány eredményeit felhasználva, megalkotta a képcsináláshoz szükséges tárgyakat, eszközöket, kidolgozta a technológiákat, azazhogy megteremtette számunkra a fényképészetet. És a Művészetet, amely ezen eszközök révén megszülethetett, rögzülhetett.