„Nekik törököknek, nekünk magyaroknak többrendbeli tartozásunk van egymás felé, ami a történelmi idők során csak nőtt-nőtt, nyomasztóan gyarapodott, percentet sem csökkent. Mi, rendes és kötelességtudó késői utódok vagyunk hivatva törleszteni valamit az adósságból.
Például ezzel a fotótörténeti kiállítással, amely az Oszmán Birodalom utolsó fél évszázadában készült fotók bemutatásának ürügyén török emberekről, török tájakról, török örömökről és török bánatokról szól. Mindarról, amiről eddig mit sem tudtunk, mit sem törődtünk, csak mindig Zrínyi, Kinizsi Pál foga közt a törökökkel, meg a hős egri nők…
Megismerni és megszeretni – vállalható jelszónak tűnik.”