Haár Ferenc (1908–1997) olyan fényképész volt, akinek műveiből az élete is egy az egyben rekonstruálható. Első könyve, az Út Kelet felé azt a hosszú menetelést kíséri végig, amit Erdélyből indulva, Budapesten és Párizson át Japánig megtett. 1927-ben az Országos Iparművészeti Iskolában végzett Kaesz Gyula tanítványaként. Belsőépítészként kezdte pályafutását, reklámgrafikával, plakáttervezéssel foglalkozott. A Kassák Lajos körül szerveződő Munka munkásfotó csoportban kezdett komolyan fényképezni. Itt kötelezte el magát a baloldali eszmék és a szociális fényképezés mellett. Hivatásos fotográfus lett, Molnár Farkasnak építészeti, Kozma Lajosnak enteriőr-felvételeket készített. 1934-től Máté Olga műteremvezetője Budapesten, a Veres Pálné utcában. Amikor a fényképésznő nyugalomba vonult, átadta műtermét a fiatalembernek, amit az Haár Stúdió néven működtetett tovább. Főként enteriőrfotósként, idegenforgalmi propagandafotósként foglalkoztatták. 1938-ban Párizsba költözött, divat-, illusztrációs és portréstúdiót nyitott, 1940-ben pedig Japánba utazott és Tokióban rendezett be műtermet.

1956 után Chicagóban harmadszor kezdett új életet, majd 1960-tól haláláig Hawaii szigetén élt, dokumentumfilmeket készített, könyveket illusztrált, a hawaii egyetemen fényképészetet oktatott.

A monográfia korai, Magyarországon készült szociofotóit, a Bauhaus befolyásolta épület- és reklámképeit, az eddig ismertlen munkafotóit mutatja be.