Festőművészként kezdte pályafutását, grafikusként és bábművészként folytatta, miközben az ornitológiával foglalkozva elkezdett fényképezni. Eközben nagyhatású tanárként is dolgozott az 1950-es években a Képzőművészeti Főiskolán. A kötet Koffán útjának mindezeket az állomásait említi, viszont, mivel a Magyar Fotográfiai Múzeum rendelkezik a család akaratának megfelelően szinte a teljes – tízezres nagyságrendű – fotós hagyatékkal, ezért a legtöbb figyelmet a fényképezőgép mögött álló Koffánra fordítja. Fotográfusi pályafutása 1950-ben kezdődik, amikor a harminc esztendőn keresztül folyamatosan megfigyelt erdei pacsirták életét kezdte fotografálni. Ezek a művészileg megformált, ornitológiailag hiteles fekete-fehér képek a maguk korában mérföldkövei voltak a természetfotográfiának. Elmúlt ötven éves, amikor megbízást kapott, hogy készítsen művészportrékat. Életművének talán leggazdagabb fejezete kerekedett ki a képzőművészek és más alkotók portréiból. Nem klasszikus portrék ezek, nemcsak arcokat örökítenek meg, hanem szinte minden esetben egy hangulatot, aurát, légkört, személyiséget képeznek le. Többnyire karakterképek, a pályatárs, a barát, a tanító képi véleménye a másikról.