A huszadik századi magyar fotográfia egyik legsokoldalúbb, legtehetségesebb tagjáról olvashatnak ebben a kötetben, akinek teljes életműve mindeddig feltáratlan hozzáférhetetlen volt. Jelen lötet elsőként vállalkozik a teljes pályakép megrajzolására, részben a tanulmányon, részben a bemutatott képeken keresztül. Angelo pályája kezdetén, az 1910-es évektől kezdve, festőies stílusban fotografált, nagyméretű brómolajnyomatai zömét a Magyar Fotográfiai Múzeum őrzi. Későbbi, a harmincas években született képein szuggesztív hangulatokat közvetített lágyító és torzító lencsékkel, laboratóriumi beavatkozásokkal, majd a modern fotográfia tárgyilagosabb irányát követte, ezáltal a fotográfia új formanyelvének egyik jelentős alakítója. Öregkorára szürrealista látomásokat, az anyag bizarr rajzolataiból kibomló mikrovilágot ábrázolt, korábbi stílusjegyeivel szakítva, teljesen új alkotói szakaszt építve fel. Művészfényképezői pályája mellett a kötet bemutatja majd 60 éves műtermes portréfényképészi munkásságát, melynek során csaknem félmillió embert fényképezett le, valamint divattervezői, filmoperatőri tevékenységét is. A tanulmányt Angelo ismert felvételeinek, kiállítási szerepléseinek felsorolása és részletes bibliográfia egészíti ki.