Egy gyerekkori baleset miatt lett fényképésztanuló, a húszas éves végén több műteremben is megfordult fényképészsegédként. 1935-től két évig Tunéziában dolgozott egy magyar fényképésznél, majd Esztergomban nyitott önálló műtermet. Ez a modern szellemű portréműterem hamarosan szellemi, művészeti központ is lett. Mivel tagja volt az antifasiszta ellenállási mozgalomnak, a nyilas hatalomátvételkor Budapestre menekült, távollétében egy bombatalálat nyomán csaknem mindene megsemmisült. 1945-ben az MKP tagjaként megyei alispán, jelentős szerepe volt a háború sújtotta város újjáépítésének megszervezésében. 1951-től az esztergomi Városi Könyvtár vezetője. Újabb portrékkal gyarapította gyűjteményét, s felújítva ifjúkori kísérleteit, fotogramokat, nonfiguratív képeket készített. Fontos volt kultúraszervező tevékenysége is, 1947-ben Ferenczy Bénivel művésztelepet szervezett Esztergomban. Markáns, meghatározó személyisége volt a város kulturális életének. Műterme több festő, író szellemi műhelye, találkozóhelyre volt A tanulmányokat Kaposi Endre, Kincses Károly és M. Szűcs Ilona írta.