-


VISSZA A FOOLDALRA
························································································································································
ELOZETES SZAVAK · FOTOTIPOLÓGIA · FOTÓKONZERVÁLÁS
························································································································································
DIREKTPOZITÍVEK ·  NEGATÍVOK · POZITÍV ELJÁRÁSOK
························································································································································
MÉRETEK · KÉMIA és TÖRTÉNETI MAGYAR-MAGYAR SZÓTÁR

ZOOOOOOOOOOOOM

VIASZPAPÍR NEGATÍV (LE GRAY - FÉLE)

  -
 Névvariánsok:

Le Gray-féle viaszpapír negatív; waxed paper, Le Gray waxed paper process (ang.); gewachste Papiernegative, Le Gray Wachspapier Verfahren, Wachspapiernegativ (ném.)

  -
 Nyilvánosságra  hozás idopontja:

Gustave Le Gray 1851. február 25-i levelében jelentette be az eljárást az Academie des Sciences-nek, de a részleteket csak 1851 decemberében hozták nyilvánosságra.

  -
 Használata:

Nagyjából az 1860-as évek közepéig használták. Fénykora az 1852?1860 közötti időre esik, ekkorra tudtak olyan papírokat gyártani, melyek maximálisan megfeleltek e célnak

  -
 Felfedezője:

Gustave Le Gray.

  -
 Anyaga:

Hordozója papír, képalkotója az ezüst, valamint rizsfőzet, tejcukor, káliumjodid, ciánkáli, káliumfluorid (ehhez később mézet és tojásfehérjét is tettek).

  -
 Jellegzetességei:

A talbotípia módosított, tökéletesített változata. Tónusosabb, részletgazdagabb a talbotípia negatívnál. Ránézetre rozsdabarna, néha a bíbor felé hajló árnyalatokkal, felülete matt, jól láthatóak rajta a viaszozás nyomai. Utazó fényképészek esetében nagy előnyt jelentett, hogy az exponálás előtt két héttel el lehetett készíteni. Angliában nagyon népszerű volt, 1852-ben a Society of Art kiállításán valamennyi tájkép ezzel az eljárással készült. Roger Fenton így fényképezte Anglia és Oroszország épületeit.

  -
 A készítés módja:

A papírnegatívot még érzékenyítés előtt viasszal kezelték, így a papír nem szívta magába annyira az ezüstnitrátot, csak a felülete vált fényérzékennyé. Utána rizsfőzet és káliumjodid oldatába merítették, megszárították, majd ecetsav és ezüstnitrát oldatában érzékenyítették. Nedvesen és megszárítva egyaránt lehetett rá exponálni. 1851-ben az expozíciós idő 3?7 perc volt. Alkohol, galluszsav és ezüstnitrát oldatában hívták elő. További nagy előnye volt, hogy az előhívást akár egy hétig is halasztani lehetett.

  -
 Méretei:

Általában 10x15 és 24x33 cm között, ennél elvétve nagyobb és kisebb is előfordulhat.

  -
 Magyarországi  használata:

Hosszú ideig úgy tartották, hogy Rosti Pál közép-amerikai útján, 1857-ben nagyméretű kollódiumos üvegnegatívokat használt. A megmaradt képek alaposabb tanulmányozásával jól látható egyik-másik szélén a papírnegatív szakadása, sérülése. Egyetlen negatívja meglétéről sincs tudomásunk. Rajta kívül nem ismert magyar művelője e technikának.

  -
 Gyakorisága,  értéke:

Magyarországi közgyűjteményben nem található, vagy nincs agnoszkálva. A műtárgypiacon alig-alig bukkan fel, ezért értéke kiemelkedően magas, különösen, ha a fotótörténet valamely klasszikusa készítette, vagy együtt található a róla készült korabeli másolattal.

  -
 Konzerválási  feladatok:

A bánásmód hasonlatos a sópapír pozitívoknál ismertetettel. Kerülni kell a róla való másolást, legokosabban tesszük, ha megegyező nagyságú dupnegatívot készítünk róla, s csak azt használjuk.

  -
 Irodalom:

John Hannavy: Roger Fenton and the Waxed Paper Process. History of Photography, 1993. 3. 233?243. o.;
William Crawford: The Keepers of Light. New York, Morgan & Morgan, 1979.

  -
 Internet:

---

 

  -    Magyar Fotográfiai Múzeum  --  Hungarian Museum of Photography    -    Amíg valakinek egy-két, esetleg tíz-húsz fényképe van, úgy tárolja, kezeli, ahogy ô maga  akarja, tudja...

Tôrténeti Fotóeljárások Magyarországon