|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
KOLLÓDIUMOS FÉLSZÁRAZLEMEZ |
|
|
| Névvariánsok: |
Félszárazlemez, tartósított kollódium; dry collodion (ang.); Kollodiumtrockenverfahren (ném.) |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idopontja: |
1855. |
|
|
| Felfedezője: |
Egyik változatát Jean-Marie Taupenot 1855 végén tette közzé. A kollódium fölé egy vékony albuminréteget öntött, ezzel óva azt az idő előtti kiszáradástól. Russel kapitány 1861-ben a tanninos szárazlemezt találta fel. W.B. Bolton 1864-ben ezüstbromid érzékenyítésű kollódiumos szárazlemezt készített, mivel ez tovább őrizte fényérzékenységét, mint az ezüstjodidos. Richard Hill Norris zselatinnal vagy gumiarábikummal vonta be a kollódiumot, hogy érzékenyen tartsa. Használata: 1855?1880 között. |
|
|
| Anyaga: |
Azonos a kollódiumos nedveseljárásnál leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy a kollódiumréteg tetejére valamilyen tartósítóanyagot vittek fel, pl. albumint, tannint, stb. |
|
|
| Jellegzetességei: |
Ha a nedves kollódium kiszárad, a felületén kristályosan kiválik az ezüstnitrát, veszít fényérzékenységéből és az előhívó sem tud behatolni a kollódiumrétegbe. Ezért többféle kémiai beavatkozással próbálták megakadályozni a kollódium kiszáradását. 1.
A kollódiumréteg tetejére felvitt albumin-, tannin- vagy zselatinréteg
megakadályozta, illetve lelassította a kollódium kiszáradását, így a felöntés
után nem kellett azonnal exponálni. Maximum 1?2 hétig volt használható,
de fokozatosan vesztett érzékenységéből. Helmut Gernsheim némi iróniával ?kulináris fotográfiaként" emlegeti őket. Műtermi fényképezésre alig, de tájfényképezésre gyakorta használták. |
|
|
| A készítés módja: |
Taupenot az ezüstözött, még nedves kollódiumlemezt albuminoldattal öntötte le, amihez káliumbromidot és ammóniumbromidot adott, megszárította, majd ismét ezüstözte, mosta szárította. Így exponálás előtt hosszabb ideig is tárolható volt. A tanninos lemeznél Russel a kollódiummal, jódbrómezüsttel bevont lemezeket 3%-os tanninoldattal vonta be és megszárította. (A tannin gubacsból, fakéregből nyert csersav.) E réteg alatt a kollódiumos emulzió állítólag hónapokig megőrizte érzékenységét. |
|
|
| Méretei: |
Megegyeznek a kollódiumos nedveseljárás általános negatívméreteivel, lévén ugyanazokkal a gépekkel, kazettákkal használták őket. |
|
|
| Magyarországi használata: |
Veress Ferenc 1873-ban erdélyi tájképeit ilyen negatívokra készítette. Angerer és Aigner bécsi fényképészek és fotókereskedők hirdették a Vasárnapi Újság 1863. december 20-i számában: ?Fényképészek számára Bécs / Angerer és Aigner raktár készletei. Chemikáliák, collodiumok, száraz collodium lemezek, papírok, passe-partout, objektívek, camera-obskurák, stativák, utazó sátor, látogatási jegyek és kartonpapír-metszőgépek, hátrészek, fejtartók, képmásolatok." Déchy Mór utazónk 1877-ben maga készítette tanninos szárazlemezekkel fotografált. Konkoly-Thege Miklós többféle félszáraz eljárást is kipróbált. ?Én később az eljárást úgy változtattam, hogy a kollódiumot Obernetter módja szerint emulzifikáltam a szükséges mennyiségű ezüstsóval, s a kollódiummal bevont lemezt nem ezüstfürdőben áztattam... hanem jódkáli oldatban. Ilyen lemezekkel készítettem Észak-Németországban képeket 1876 utolsó napjaiban, midőn a lemezeket áprilisban öntöttem. Az előhívás csak novemberben történt, s a képek jók voltak. Sőt 21 hónapos, ily módon készített tannin lemezekkel is csináltam akkoriban jó képeket." (Természettudományi Közlöny, 1889. 622. o. Tárgymutató, 19.) |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Miután sokkal ritkább, mint a kollódiumos nedves eljárás vagy a zselatinos száraz eljárás negatívja, technikatörténeti értékű. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
Megegyeznek a kollódiumos negatívnál részletesen leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy előzetesen meg kell állapítani, milyen réteg helyezkedik el a kollódium fölött. Ezt csak jól felszerelt kémiai labor vagy restaurátorműhely végezheti el. |
|
|
| Irodalom: |
Botár
Imre: Új collodium-eljárás. Fényképészeti Lapok, 1884. 1. 49?52. o.; |
|
|
| Internet: |
--- |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FOOLDALRA