|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
AMBROTÍPIA |
|
|
| Névvariánsok: |
Nedves kollódium pozitív, üveg kollódium pozitív, melanotípia; collodion positive (ang.), ambrotype (am.); Kollodiumpositiv auf Glas, Ambrotypie, Melainotypie (ném.). Nevét a görög ?ambros" (örök) szóból nyerte. A ?mela" jelentése fekete, s az angolszász szakirodalom mindkét fekete háttér elé helyezett kollódiumos direktpozitívet ? az ambro- és a ferrotípiát ? jelölheti e névvel. |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idopontja: |
1851. |
|
|
| Használata: |
1880-ig általános, elvétve később is előfordult, de nem érte meg a huszadik századot. |
|
|
| Felfedezője: |
Sir John Herschel kísérletei nyomán Adolphe Alexander Martin ajánlotta, hogy rövid expozíciót és lágy hívást alkalmazzanak, mert így fátyolmentes, nem túl kemény képet nyerhetnek. Ugyancsak ő próbálta meg 1853-ban a kollódium emulziót feketére lakkozott hátú fémlemezre is felvinni (ferrotípia). Az amerikai szakirodalom szerint az eljárást 1854-ben szabadalmaztatta a bostoni James Ambrose Cutting. Szerintük az o nevérol hívják ambrotípiának. Más források szerint Frederik Scott Archer és Fry a feltalálók. Thomas C. Lawrence 1857-ben az ún. ?Relievo" képeket találta fel. |
|
|
| Anyaga: |
kollódiumos üvegnegatív, a háttér anyaga (fekete bársony, szövet, papír), illetve ezek hiányában a hátoldali üveg megszínezésére használt korom vagy más festék (feketére, sötét bíborra, esetleg sötétkékre festették, vagy készítéskor anyagában ? többnyire sötétvörösre ? színezték), valamint installációs anyagok. |
|
|
| Jellegzetességei: |
Átnézetben (szétszedve az installációt) az üvegkép halvány negatívkép, de a sötét háttér elott, ránézetben pozitívot mutat. Beeso fényben szürkésfehér, tejszeru, mert az ezüst képrészek mérsékelten ugyan, de visszaverik a fényt. Fontos jellemzoje a limitált tónusrend, ami egyébként valamennyi direktpozitívra jellemzo. Néha színezettek, gyakran a dagerrotípiák megmaradt installációjában kerültek a megrendelohöz. Nevezték a szegény ember dagerrotípiájának is. Kétféleképpen installálták, emulziós oldalukkal elore vagy hátrafelé. (Ez esetben az üveg anyagában színezett.) Színezett ambrotípia esetén majdnem biztos, hogy az emulziós oldal esik a nézo felé. (Oldalhelyesség!) Ha az emulziós oldalukkal hátrafelé installálták, akkor nem volt szükség elso üvegre, csak a negatív üvege óvta a képet. Elofordult, hogy a két üveget a széleken összeragasztották kanadabalzsammal, hogy a réteget ne érje levego. |
|
|
| Csepp-próba: |
az aceton oldja (a megjelenésében nagyon hasonló amfitípiát nem). |
|
|
| A készítés módja: |
A felvétel helyszínén készült, amiképpen a kollódiumos (nedves) üvegnegatívok. Vagy a szükségesnél rövidebben exponálták, vagy halványították (pl. salétromsavban). Az elohívás után, (a hívó vas-szulfát vagy pirogallol volt), a negatívot általában kifehérítették (pl. 20 g higany II klorid 5 ml sósav, 20 g káliumbromid 1 liter vízben.), majd fekete bársonnyal, papírral egybekeretezve installálták. Gyakran elofordult, hogy az emulzióval elorefelé keretezett ambrotípia hátsó üvegoldalát festették feketére, sötétvörösre. Festékként a lakkal elkevert kormot, bitument vagy más keveréket használtak. Az ambrotípiákhoz különösen tiszta kollódiumot használtak, hogy fátyolmentes, eroteljes árnyékokat kapjanak. |
|
|
| Méretei: |
Az installáció miatt méretei nagyjából megegyeznek a dagerrotípiáéval. A hazai közgyujteményben általam látott legnagyobb ambrotípia hozzávetolegesen 13x18 cm-es volt. |
|
|
| Magyarországi használata: |
1851?1880 k. Szignált ambrotípiával csak elvétve találkozhatunk, a hazai gyujtemények példányainak készítoire legfeljebb következtetni lehet. Miután az eljárás cseppet sem volt komplikált, elvben bármely jól képzett, az 1853?1880 között muködött magyar fényképész készíthetett ilyet. Valószínubb, hogy a dagerrotipistákból a nedves eljárásra átnyergelt fényképészek, mint Strelisky Lipót, Heller József, Kawalky stb. készíthettek ambrotípiát is. |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Szinte soha nem készült róla másolat, azaz mindegyik csak egy példányban létezik. A Magyarországon megmaradt csekély számú (ezernél kevesebb) ambrotípia majdnem kizárólag portré. Ha szignált, ha témája tájkép, esemény vagy csendélet, ha fél- vagy egész lemez méretu, ha kifogástalan állapotú, szépen installált, akkor értéke nem sokkal marad el a hasonló dagerrotípiáétól. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
A törött elso üveget minden esetben cserélni kell. Ha a fedoüveg maga is díszített (arany szegély, keret stb), akkor vagy a törést kell kanadabalzsammal ragasztani, vagy újra kell festetni a fedoüveget, megorizve a kicserélt törött eredeti üveget is. Amennyiben a hátteret alkotó fekete, sötétlila, sötétkék vagy sötétbarna anyag megfakult, vagy a festék lepattogzott, segíthetünk a hátlap cseréjével, a festés kijavításával. Néha a negatívot és a másodüveget körberagasztó kanadabalzsam védi a képet a levego károsító hatásától. Ilyenkor szétágazó, páfrányszeru mintázattal találkozhatunk. Ez okozhat olyan kristályos kiválásokat is, amelyek hasonlíthatnak a penészedéshez is, de szerencsére nem errol van szó. Ha az ambrotípia ezüstje megsárgult, a károsodás az ún. alabástromfolyadékkal szüntetheto meg. Ez 100 ml víz
Ebben az oldatban addig fürösztjük a lemezt, amíg láthatóan újra ki nem fehérednek az ezüstrészek. Ezután 15 percig mossuk, szárítás után újrakeretezzük. A régebbi szakkönyvek szerint a szélektol befelé haladó, ezüstösen csillogó ezüstkiválást erosen higított káliumpermanganát gyengítovel tüntethetjük el. Én ezt nem ajánlom senkinek. Fontosabb lenne visszaalakítani ismét képalkotó ezüstté, nem pedig eltávolítani. Amennyiben az emulziót lakk borítja, az eredmény amúgy is kétséges. Az ambrotípiák kerete, doboza, installációja éppen olyan védelmet és törodést igényel, mint a kép. Csak együtt felelnek meg a mutárgyakkal szemben támasztott elvárásoknak. Egy amerikai ambrotípia például a következo alkotórészekbol állhat: nyomott borrel borított fatok. A tetorész bélése vörös bársony. A képet egy 0,2 mm vastagságú rézlemezbol hajlított keret szegélyezi. Ezen belül üveglap, egy 1 mm-es rézlemezbol kivágott paszpartu, a kép üveglapja, általában a hátán lakkozva. A lakkozott felület alatt általában béléspapírt is találunk. |
|
|
| Irodalom: |
Ian Moor: The Ambrotype:
Research into its Restoration and Conservation. The Paper Conservation,
1976.; |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FOOLDALRA