Megtekintve: 25431
|
Eme ötvenvalahány éves objektívvel kapcsolatban elfogultságot kell, hogy bejelentsek: egyszerűen nagyon szeretem. Megalkotásával az egykori NDK-s mérnökök fotótörténetet írtak. Fényereje elképesztő (1,5). Igaz, teljesen nyitott blendénél -- a fizika szabályainak engedelmeskedve -- a mélységélesség csak pár mm. De ott éles! Ez az objektív tényleg megtanítja arra az embert, hogy mi a különbség a lágy rajz és az életlenség között. Manapság, valljuk be, nagyon gyakran a nem kellően éles képet is eufemisztikusan lágynak mondjuk, főleg, ha pl. nem akarunk egy igen drága L-es Canon telét sértegetni. És nem is könnyű definiálni az "életlenség" és "lágyság" közötti különbséget. Nos, a Biotar 1,5/75 rajza mindig lágy -- és tűéles. Nincs ellentmondás, soha ezt még egyetlen más objektívem sem tudta. A Canon EF 100mm f/2.8 Macro (másik kedvencem) hiába tűéles, "csak" tűéles: nagyon másképp rajzol, s nekem a Biotar rajza tetszik jobban. Akár filmre, akár digitálisan fényképezek, tévedhetetlenül felismerem a vele készült képeket. Esztétikus háttérmosásban verhetetlen. Negatívumai persze, korából következően, jócskán vannak. Gyors csattogtatásra, riportra senkinek sem ajánlanám. Nincs AF, s a pontos élességállítás a korszerű digitális gépek sötét keresőjében nem mindig egyszerű. Míves, "lassú" munkában, épület, tárgyfotó esetén, s főleg potréfényképezésnél szerintem még mindig verhetetlen. Másképp fogalmazva: ha munkát végzek (pénzért, megbízásból fényképezek) otthon marad. Szeszélyes ő, nem mindig találom el a sötét keresőben manuálisan az élességet, az expozíció AV beállításban sokszor nem pontos stb., ide megbízható, modern obik kellenek. Ha csak magamnak fotózom: ez az objektív van leggyakrabban a gépemen.
Masszív darab, nehéz tönkretenni, a gyűrűk (fókusz, távolság) 50 év után is finoman forognak, s elég jól lehet összerakva, mert belülről porosodó vagy penészes példányt én még nem láttam. Egyébként, ha kell, aránylag egyszerűen szétszedhető (néhány csavar, tisztítható. A világ legelső T-rétegeinek egyike van a frontlencsén, s noha akkor még nyilván nem létezett digitálishoz korrigált objektív, én digit gépen is megelégedéssel használom. Színvilága más, mint az L-es Canonoké, más, de nem rosszabb. Kicsit tompább, kicsit impresszionistább. Mondhatnám: érzelgősebb, miközben kevésbé vásári. (Sajnos, ezeket a paramétereket nem lehet műszaki zsargonnal, csak metafórákkal leírni. Azt hiszem, ez minden "nagy" objektívre igaz.)
Az ára igen változó: a volt szoc. országokban aránylag olcsón lehetett beszerezni, Soósnál láttam egyszer 9000 Ftért. (Mire visszamentem, elvitték.) Én egy optikailag kitűnő, mechanikailag már gyengécske példányt birtokolok a fenti árért. E-bay-en 350-500 dollárért lehet hozzájutni. Mondom, elfogult vagyok: értő kezekben minden pénzt megér.
Osztályzat: 10
|